Meggyőződésem, hogy nem lehet úgy házat építeni, hogy az ember oktató videókat néz és képkeresőkön talált fotókat elemez, mert az éppen trendi... A házépítés bizony pont olyan dolog, amibe bele kell tanulni. Hogy az első ház mennyire lesz jó ház...? Nos, senkit nem akarok elkeseríteni, de ebben a műfajban nem érvényes a „szűz kéz szerencsés” szabály. A lelkesedés nem váltja ki a gyakorlatot.
Akik ismernek, tudják, hogy a mobil élet számora nem pár éve tűnt fel a horizonton, nem a legújabb trendek alapján döntöttem úgy, hogy kipróbálnám. Sok éve imádom és gyakorlom ezt az életformát és életem nagy kalandja nem az volt, hogy egyszer lehúztam egy lakókocsit a Balatonhoz... Sokan tartják egyfajta rossz értelemben vett nomád életnek a lakóautózást, pedig nekem személyes élmény bizonyította be, hogy jelenthet nagyobb luxust, mint gondolnánk.
A tiny house életérzés gyakorlati haszna mostanában egyre kézzelfoghatóbb. Távol a zsúfolt terektől, távol a közösségektől, elszigetelten élvezhető igazán – és ez az elszigeteltség most sok esetben magát az életet jelentheti. Sokakban lehet ellenérzés a tiny house-okkal szemben az, hogy ha ezeket a fenti előnyöket valóban élvezni akarjuk, akkor a városoktól messze kell élnünk, elzárva annak a világnak eddig megszokott előnyeitől. A helyzet azonban az, hogy ez nincs így.
Pont ezekben a hetekben – amikor mindenki próbál a lehető legkisebb élettérre visszahúzódni – jöhetünk rá arra, hogy egyrészt a kevés is elég, másrészt pedig hogy mekkora szabadságot jelentene az, ha valahol a természetben élhetnénk . Hogy mekkora ajándék lenne, ha nem másfél méteres, hanem másfél kilométeres távolságot tarthatnánk másoktól.
A tiny house filozófia lényege, hogy az épület és a lakói olyan szorosan részévé váljanak a természetnek, amennyire csak lehet. Minimális ökológiai lábnyom, a lehető legjobb környezetbe illeszkedéssel. Ennek a filozófiának az értelmében a ház egy része szervesen kapcsolódik a természethez – ez a rész pedig nem más, mint a terasz, amit a tiny house-zal együtt szállítva lehet telepíteni.
Az elmúlt hetek eseményei sajnos sok mindenre rávilágítottak, hogy mi mindent kellene kicsit, vagy nagyon másképp csinálnunk. Egyebek közt az is kiderült, hogy a tiny house világa jelenleg pont azokra a kérdésekre adja meg a választ, amelyek most a legégetőbbek. Például hogy hogyan tudunk egy kicsit elvonulni, hogyan tudjuk megteremteni úgy a magunk világát, hogy a lehető legkevesebbet kelljen nagy tömegben, naponta tömegközlekedve léteznünk.
Ha áram van, minden van – szokták mondani, ami valljuk be, többé-kevésbé igaz is. Még a tiny house-ok világában is. Természetesen itt nem arról van szó, hogy sok száz négyzetméter rengeteg elektromos fogyasztóját kell ellátni, de a tiny house-oknak is vannak olyan gépészeti, vagy akár kényelmi felszerelései, amelyekhez jól jön az elektromos áram.
A víz nem csak minden élet alapja, hanem a tiny house-os életforma komfortjának is az alapja. A víz olyan különleges és nélkülözhetetlen eleme ennek a műfajnak, hogy nem csak azzal kell foglalkoznunk, hogy hogyan jut be a házba – hanem azzal is, hogy hogyan jut ki.
A tiny house-ok lakóinak ugyanúgy nem kell a környezet hőmérsékletváltozásaitól függve élniük, mint bármilyen másfajta épület lakóinak. A tiny house-ok világában a fűtés már a kezdetektől az egyik legfontosabb kérdés, ezért erre már nem csak egy, hanem többféle válasz létezik.
Azt tapasztaltam, hogy alapvetően kétféle ember van. Az egyik egy épületnek már a szerkezetébe is bele tudja látni a végleges képet, és már az alapok ásásánál is pontosan látja, hogy hová teszi a kanapét. A másik típusnak a burkolás és festés előtti pillanatig is csak egy nagy halom építőanyag a ház és csak akkor tud beleszeretni, amikor már az utolsó szegőléc is a helyén van. Az utóbbi típusnak valószínűleg megnyugtató, hogy a tiny house-ok vázán ugyanolyan igényes burkolatok helyezhetők el, mint egy luxuslakás esetében.
